Tisztelt Tagszervezetek, Egyesületek, Tisztelt Versenyzők, Edzők, Kedves Barátaim!
Alig két hónapja érkezett egy hír arról, hogy a kínai Vuhan városában két ember halt meg egy eddig ismeretlen koronavírus okozta tüdőgyulladásban. Egy hír volt a sok között, és nem is igazán figyeltünk fel később sem azokat a tudósításokra, hogy naponta 50-100 ember fertőződött meg.
Akkor még úgy gondoltuk, hogy ez a betegség, ez a járvány Európát és Magyarországot nem érheti el.
Akkor még csak arról hallottunk, hogy a járvány komoly aggodalmat váltott ki Kínában és Hongkongban.
Akkor még arról szóltak a hírek, hogy a WHO ellenzi az utazási tilalom bevezetését.
Akkor még azt mondták, nincs arra utaló jel, hogy a betegség könnyen terjedne az emberek között.
Akkor még csupán ezotikus találgatásokról olvastunk, hogy a koronavírus hordozója és terjesztője a Kínában élő tobzoskák emlős állatfaj lehet, netán denevérek.
Aztán kicsit később már arról szóltak a hírek, hogy szellemvárossá változott Vuhan városa, a járvány epicentruma, és hogy a vírus terjedési sebessége felülmúl minden korábbit, a halálozási rátája pedig magasabb, mint az influenzáé.
Eközben, február elején, a WHO szakértői még csupán azon tanakodtak, hogy a koronavírus terjedése nemzetközi járványügyi vészhelyzetet jelent-e.
Február végén a híradók már arról tudósítottak, hogy Kína túl van a járvány csúcspontján, ugyanakkor a világ csaknem 30 országában megjelent a vírus.
Ekkor már a WHO is arról beszélt, hogy egyre kevesebb idő maradt a nemzetközi járvány megfékezésére.
Február 25-én még olyan híreket hallottunk és olvastunk, hogy Magyarországon nincs koronavírus, és nincs magyar érintettje a járványnak.
Február közepén a hivatalos tájékoztatás még azt sugallta, hogy Európában nincs megerősített koronavírus-eset, és egyelőre nincs szükség rendkívüli intézkedésre.
Ekkor a többség azt gondolta, vagy inkább abban reménykedett, hogy ez az egész ugyanúgy egy távol-keleti rémtörténet marad, mint a SARS-járvány 2002-ben.
Aztán alig telt el két hét, és először Észak-Olaszországot zárták le, majd kisvártatva egész Olaszország ugyanarra a sorsra jutott, mint a legfertőzöttebb tartománya, Lombardia.
Magyarország első koronavírusos esetét március 4-én jelentették be. Március 11-én kihirdették a vészhelyzettel kapcsolatos különleges jogrendet, mely az egész országban aznap életbe lépett. Az egyetemeken felfüggesztették az oktatást, a négy legfertőzöttebb országból senki nem léphetett be Magyarországra. Az első magyarországi elhunytról március 15-én jelent meg a hír a hivatalos kormányzati tájékoztató oldalon.
Innentől kezdve az európai országok és Magyarország drasztikus, erőteljes és határozott intézkedéseket hozott és hoz folyamatosan annak érdekében, hogy a járványhelyzetet enyhítsék.
És mi?
Nos, mire legkiválóbb versenyzőink március 13-án hazaérkeztek a melegégövi, illetve magaslati edzőtáborokból, Magyarország szinte összes uszodája bezárt, a bejárati ajtókra lakat került.
Kezdetben mi is értetlenül álltunk a helyzet előtt, mára azonban megértettük, hogy ezekre az intézkedésekre igenis szükség volt és szükség van.
Tudom, Benneteket, versenyzőket, sportembereket, továbbá edzőiteket milyen mélyen érint ez a mostani állapot., hiszen nincs olyan úszó, akinek ne lebegne a szeme előtt valamilyen szent cél, ami miatt vállalja azt a fantasztikus mennyiségű és minőségű edzésmunkát, amelyhez foghatót hosszban, terhelésben csak nagyon kevés sportágban végeznek.
A válogatottak Tokió lázában égtek, az utánpótlás legjobbjai az idei Eb-re készültek, de mindenki más is azért edzett nap nap után, hogy jól teljesítsen a versenyeken, legyen az országos bajnokság, korosztályos bajnokság – érmek, egyéni legjobb idők voltak a célkeresztben. Kinek az olimpián, kinek valamelyik kiemelt hazai versenyen. Ami közös volt: a cél.
Ehhez képest sokkszerű az a hatás, amit megélünk, különösen annak fényében, hogy az elmúlt kilenc hónap csodálatosan sikerült. A kvangdzsui világbajnokság óta arra készültünk, hogy Tokióban megismétlődhessen az a magyar csoda, hogy újra átélhessük azokat a mámoros perceket, hogy ünnepelhessük a magyar úszósport nagyságát, s hogy ünnepeljen Benneteket az ország.
Március 11. egészen különleges nap volt. Aznap kísértük utolsó útjára Székely Évát, a nemzet sportolóját, később letettük egy újabb tanuszoda alapkövét, miközben megszületett az a kormányhatározat, melynek folyományaként bezárt az összes uszoda, így a Nemzeti Sportközpontok által üzemeltetett központi létesítmények is.
Letaglózó volt mindezt megélni. És tudathasadásos is: bennünket az töltött el szorongással, hogy mi lesz ezután a válogatott úszókkal, mi lesz a több száz tehetséggel, ezernyi ifjú palántával, hiszen nálatok jobban senki sem tudja, itt az egyéni edzésterv mit sem segít, a medencés edzést semmi sem helyettesíti. Csakhogy eközben egy ország dermedt le, s dolgozik mindenkiben az aggodalom, mi lesz a munkahelyekkel, mi lesz a hozzátartozókkal, miként tudjuk megóvni idős szeretteinket.
Hiába kelt fel a nap, mint mindig, úgy láttuk, sötét felhők telepednek fölénk. Ránk. A magyar sportra. És így a magyar úszósportra is.
Nem tehettünk mást, mint meghozni a fájdalmas döntést az országos bajnokság elhalasztásáról, kisvártatva az olyannyira várt Európa-bajnokságot kellett eltolni, hamarosan berekesztették az összes hazai sporteseményt, majd azt láttuk, hogy a globális sportvilág is teljesen befagyott, s velük az összes kvalifikációs lehetőség is – végül pedig néhány perce megérkezett a hír az ötkarikás játékokról is: 2021 az új dátum.
Sötét felhők felettünk, sötét felhők a lelkünkben – tán valahol a harci kedvünk is megtört.
Mit tehet a MÚSZ?
Most úgy látjuk, a Magyar Úszó Szövetség kiemelt feladata, hogy a válogatott, ifjúsági és paraúszóknak megteremtse a lehetőséget ezekben az igen nehéz időkben, hogy folytathassák a felkészülést. Függetlenül a NOB döntésétől, maradjon meg az esély, hogy ne kelljen hetekre, hónapokra leállni a vizes edzésekkel, s okozzunk ezzel nehezen helyrehozható károkat a legjobbaknak, akik hozzászoktak ahhoz, hogy gyakorlatilag folyamatosan edzésben állnak, ami egyértelmű záloga bármilyen jövőbeni sikernek.
A Magyar Úszó Szövetség az elmúlt időszakban óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy megoldást találjon erre a rendkívüli, sosem látott helyzetre. Folyamatosan dolgoztunk, egyeztettünk arról, hogyan tudjuk csoportokba osztani a Budapesten és nem Budapesten készülő válogatottakat, hogy mindenki megfelelő víz felülethez és edzéslehetőséghez juthassanak.
Mindezt annak érdekében, hogy a sikertörténet ne törjön meg. Hiszen az elmúlt kilenc hónapban fantasztikus dolgokat vittetek, vittünk végbe, mert Kvangdzsuban és azóta egy sor nagyszerű dolog történt a magyar úszósporttal. A magyar kormány kivételes lehetőséget, különleges anyagi támogatást adott kizárólagosan a sportág számára a tokiói felkészülést segítendő. Több pályázatot nyertünk el a FINA-nál, januárban pedig a Magyar Úszó Szövetség azt a feladatot kapta a kormányzattól, hogy az Úszó Nemzet Programmal kapcsolatosan adja meg azokat a koordinátákat, ahol a következő években új tanuszodákat fognak felépíteni. Azóta az általunk kijelölt helyszíneket elfogadták – ez számos új tanuszodát jelent! – a Pilot Programot kidolgoztuk, amely 3000 gyerek bevonásával 82 ellátási helyről, négy kiemelt helyszínen hamarosan elindulhat.
És készültünk egy nagyszerű, minden korábbit felülmúló színvonalú országos bajnokságra, ahol az olimpiai kvalifikáció lett volna a tét, több ezer résztvevőt vártunk az Európa-bajnokságra, amelyet ugyanolyan emlékezetesnek álmodtunk, mint a múltban nálunk rendezett úszó világversenyeket. Büszkén akartunk beszámolni arról, hogy a korábbi évekhez képest kiemelt szponzori támogatást kaptunk a Market Zrt-től, mely háromszorosára emelte a támogatást, vagy a Szerencsejáték Zrt-től, amely közel 200%-kal emelte a sportágunknak juttatott összeget. Örömmel kürtöltük volna világgá, hogy az Audi a korábban átadott 15 autót a tokiói olimpia végéig a sportolók használatában tartja, aztán azt is, hogy a 2019 szeptemberében leadott meleg-égövi, külföldi és hazai edzőtáborokat sikeresen megszerveztük, ahol aztán lenyűgözően magas színvonalú munkát sikerült elvégezniük úszóinknak, akik csodálatos formában tértek haza.
Ma azonban ott tartunk, hogy mindez sajnos már nem igazán számít, mert új helyzet van, egy mindent felülíró új helyzet, melyhez kötelességünk, sőt, törvényi kötelezettségünk alkalmazkodni a kialakult rettenetes járványhelyzetben.
Mikor e sorokat olvassátok, a fertőzöttek száma alighanem nálunk is átlépi a 200-at, és egyre nő majd az a szörnyű szám is, amely azt jelzi, hányan nem élték túl a szörnyű kórt.
Tudom, tudjuk, ti, versenyzők egy picit más világban éltek. Az én koromban ezt úgy mondták: burokban. Az úszó mögött ott áll a család, ideje jelentős részét az uszodában tölti, az életét nagyban meghatározó edzői gondoskodással, az ebben osztozó társakkal körülvéve. Amíg valaki fiatal és eltökélt, egy ilyen környezetben akár úgy is gondolhatja, e burok szilárd, ide a baj semmilyen formában nem szivároghat be.
Mégis, mindannyiótoknak tudnotok kell: ez a burok, bár ellenálló, de nem nyújt totális védelmet, és semmiféle védelmet nem jelent a jelenlegi járvány ellen – hogy ne történjék baj, Nektek is meg kell tennetek mindent. És mindezt ugyanolyan elszántsággal és fegyelemmel, ahogy az edzésmunkátokat végzitek.
Mi ebben minden tekintetben igyekszünk segíteni. Úgy érezzük, kötelességünk és felelősségünk olyan útmutatást adni, amely meghatározott keretek között tartja a következő időszak felkészülését. Az ugyanis sajnos egy pillanatig sem kérdéses, hogy a szabályok be nem tartása – történjék akár figyelmetlenségből vagy fegyelmezetlenségből – végzetes helyzetbe sodorná a magyar válogatott felkészülését. Egyetlen pozitív teszt a teljes csoport azonnali, több hetes karanténját jelenti – sportolókét és edzőként egyaránt.
Elkészültek a pályahasználatot és az edzéstervek megvalósítását garantáló tervek és beosztások, ki melyik uszodában készül fel, milyen idősávban. Úgy gondolom, más sportágakkal összevetve ez egy fajta kiváltság a magyar úszósportnak, hiszen a legtöbb sportágban akár május közepéig is felfüggesztették az edzések, létesítmények látogatását.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a helyzet plusz terhet ró úszóinkra és az őket felkészítő szakemberekre, hiszen a nap 24 órájában fegyelmezett életvitelt követel meg – heteken át. Ugyanakkor megmutathatjuk más sportágaknak, hogy fegyelmezetten meg tudjuk, meg tudjátok csinálni. Egyszerűen nincs más alternatíva!
Ezen feltételek betartásával Szabó Tünde államtitkár-asszony is támogatja a felkészülési programot – csakhogy a megkötés egyértelmű: az edzőtáborban készülő úszóknak teljes mértékben meg kell felelniük a járványveszéllyel kapcsolatos tiltó és megelőző intézkedéseknek. Ezért kellett részletes intézkedési tervet készítenünk az uszodák használatáról, a ki – és beléptetésről, az ellenőrzésekről, a két negatív teszt megkövetelésével. A járványtani helyzet változásával párhuzamosan az az Államtitkárság utasításokat fogalmaz meg részünkre, melyek kemények, de indokoltak, és ezek betartása kötelező számunkra.
A magyar sport, a magyar úszósport évtizedek óta nem találkozott egy ilyen leküzdhetetlennek vélt akadállyal.
Meggyőződésem, hogy kellő fegyelemmel be tudjátok, be tudjuk tartani a vállalt kötelezettségeket, a sportban megszerzett kitartással, fegyelemmel és erővel végig tudjuk, tudjátok csinálni ezt az egészen kivételes, sok-sok félelemmel átitatott, szörnyen veszélyes időszakot.
Azt pedig egyértelműen megígérem, a MÚSZ-csapat valamennyi tagja ígéri, hogy még továbbra is minden lehetséges támogatást megadunk nektek, semmiben nem fogtok hiányt szenvedni.
És ne feledjétek, a remény azért még él, hogy ha olimpia nem is lesz a nyáron – ami szörnyű veszteség –, azért augusztus végén talán egy budapesti Európa-bajnokságon megfürödhettek a szurkolóink szeretetében, és talán a sikerekben is.
Tisztelt Tagszervezeteink!
A következő időszak mindannyiunk, mindannyiótok számára különleges lesz – márpedig ez a „mindenki” 140 tagszervezetet és csaknem 5000 versenyengedéllyel rendelkező úszót, illetve a velük foglalkozó több száz edzőt, a mögöttük álló megannyi elhivatott klubalkalmazottat jelent.
Nekünk sem lehet más vezérelvünk, mint hogy megóvjuk valamennyi érintett egészségét. Ugyanakkor tudom, az egyesületekben folyó munka nem fagyhat be teljesen, hiszen a hatalmas munkával megteremtett értékeken túl itt is sorsokról, munkahelyekről, családok megélhetéséről beszélünk. Ezt a legmesszemenőkig figyelemben tartva, Államtitkár Asszonnyal együttműködve mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a sportágfejlesztési támogatás a lehető leghamarabb eljusson hozzátok.
Addig is arra kérlek Benneteket, hogy a médiában időről időre elhangzó óvintézkedéseket tartsátok be. Sajnos nincs más lehetőségünk, mint otthon maradni. Kérem edzőinket és a sportban dolgozó szakembereinket, hogy erősítsék a hitet a versenyzőkben – ne hunyjon ki a tűz, mert bízunk, bízhatunk abban, hogy néhány hónap múlva ott folytathatjuk, ahol két hete abbahagytuk. Ha nem ezt tesszük, ha hagyjuk a tüzet kihunyni, ha eltűnnek a horizontról a célok, melyek nélkül egy úszó nem létezhet, úgy iszonyú veszteség érhet mindannyiunkat: odalesz a magyar úszósport utóbbi években megszerzett előnye, sőt, olyan hátrányba kerül, amely évekre visszavetheti nagyszerű eredményességünket.
Tisztában vagyok azzal, hogy az idegőrlő bizonytalanság sokunkban kételyeket ébreszt. Nehéz a fiatalokat arra ösztökélni, hogy otthonukban se lankadjanak, s tartsák magukat kondícióban. Mégsem lankadhatunk! Pozitív jövőképünket még erősítheti a múlt, a magyar úszósport lenyűgöző, 112 éves múltja, melynek minden dicsősége, az évszázadnyi évtizedek során felhalmozott fantasztikus tudás és tapasztalat garancia arra, hogy a még oly nehezen megélhető jelen után is van jövő, mégpedig csodálatos jövő. Éppen az elmúlt időszakban végzett rendkívüli munkátok, az erre alapuló nagyszerű eredményesség az, amely sziklaszilárd alapot jelent a folytatáshoz, és amely azt üzeni: soha nem szabad feladni, még akkor sem, ha most úgy tűnik, kevés esély van érmek, egyéni csúcsok elérésére a közeli jövőben.
A magunk módján a bátorító szavakon túl kézzelfogható szakmai segítséget is szeretnénk nyújtani Nektek – legkiválóbb szakembereink jóvoltából időről időre jelentkezünk olyan programokkal, melyek igazán minőségi útmutatást adnak, hogy milyen módon lehet az otthon maradó versenyzőket az elérhető legmagasabb szinten tartani.
Üzenetem mellett találjátok Virth Balázs levelét – akit nem csak úgy ismerünk, mint kiváló edzőt, de úgy is, mint kiváló embert. Olvassátok, merítsetek erőt belőle – a Magyar Úszó Szövetség csapata pedig mindent, de mindent megtesz azért, hogy átvészeljük ezt a rendkívüli időszakot, és hogy azután minden a lehető leghamarabb visszatérjen a régi megszokott kerékvágásba.
Higgyetek – és ne hagyjátok kihunyni a tüzet!
Wladár Sándor
elnök
Magyar Úszó Szövetség
Tisztelt Kollégák! Kedves Sportolók!
Bizonyára mindannyian úgy érzitek ezekben a napokban, hogy uszodai edzéslehetőség nélkül kárba vész az az elvégzett munka, amiért nap mint nap küzdöttetek. Saját tapasztalatból mondhatom: az edzéseredmények alapján jobb állapotban érkeztünk haza az edzőtáborból mint bármikor korábban, és jobb edzésidőket értünk el, mint a tavalyi világbajnokság előtt. Ehhez képest bár csupán egy hete nem tudtunk edzeni, máris azt éreztük, minden hiába volt… Aztán ahogy telnek a napok, a versenyzőimmel elkezdtük egymást motiválni, és folyamatosan tudatosítjuk magunkban, hogy a legjobb megoldást választottuk: amit otthon megtehetünk az edzettség megőrzése érdekében, azt megtesszük.
Az úszás speciális sportág, hiszen amíg más sportágakban a futás, az erősítés hozzájárul a kondíció megőrzéséhez, sőt, akár magas szinten tudja tartani az edzettséget, addig a mi közegünk a víz, így vízérzékelés nagyon hamar el tud veszni. Széles Sándort idézném: „A halnak vízben a helye.”
Viszont tudjuk: a mi sportágunkban is nagy szerepe van a szárazföldi munkának. A serdülőkor előtt nagyon fontos a nyújtó-lazító gimnasztikai gyakorlatok szerepe. Mindig is úgy gondoltam, hogy közvetetten az állóképességre, a technikára, a mozgástanulásra igen lényeges hatással van a hajlékonyság, mindez nagy mértékben befolyásolja egy sportoló pályafutását. A hajlékonyság bizonyos mértékben született tulajdonság, ám serdülőkorig nagymértékben fejleszthető, serdülőkorban pedig – különösen a fiúknál – hihetetlenül fontos annak megőrzése.
A serdülő vagy ifjúsági versenyzők szinte mindegyike végez erőfejlesztő munkát, ami korosztálytól függően lehet általános vagy speciális erőfejlesztés. Az itt elvégzett munka az úszást kiegészíti, azaz rendkívül fontos, sőt, döntő, hogy az izmaitok tónusát megőrizzétek, amíg nem tudtok vízi edzést végezni.
Az edzők nagyon kreatívak, így sok olyan gyakorlat van saját testsúllyal vagy eszközökkel (TRX, G-flex, labdák, gumik, kötelek, stb.), amelyeket otthon is simán csinálhattok.
A mostani helyzet szerintem kifejezetten alkalmas arra, hogy tanuljunk egymástól, hiszen mindannyian ugyanazért a célért dolgozunk, még ha különböző módon is. Ezért arra kérem a válogatott tagjait, példaképeinket, hogy minden nap osszanak meg a közösségi oldalaikon néhány gyakorlatot, amivel az otthon maradt úszótársaknak, edzőknek ötletet és motívációt tudnak adni ezekben a napokban.
Az utánpótlás tagjait pedig arra kérem, kövessétek a példaképeiteket, és mindenki a korosztályának megfelelő típusú munkát próbálja otthon szorgalmasan végezni.
Az edző kollégáknak pedig azt tudom javasolni, hogy a MÚSZ, a TF és a Magyar Edző honlapján nézzék meg a már feltöltött előadásokat, szakmai anyagokat – de a MÚSZ a jövőben specifikusan összeállított edzésprogramokat is közzétesz a tervek szerint.
Kitartást mindenkinek!
Virth Balázs
