Két nappal a 400 vegyesen szerzett Európa-bajnoki címe után egy ezüstérmet is szerzett Mihályvári-Farkas Viktória Rómában, 1500 gyorson – hétfőn ez volt az egyetlen dobogós helyezésünk, ugyanakkor a középdöntőkben történtek egészen remek kis keddet készítettek elő.
Mihályvári-Farkas Viki második helyen kvalifikált az 1500 gyorson, és az időeredmények alapján egyértelműnek tűnt, hogy az ezüstérem biztos esélyese. A döntőben aztán néhány percig kissé megütközve figyeltük, amint a „kettes számú” olasz, Caramignioli majd két testhosszal elmegy Vikitől (a címvédő Simona Quadarella befogására momentán 0.0 százalék esély mutatkozott). Mint utóbb kiderült, a mi lányunk egy pillanatig sem rezzent meg, „pontosan tudtam, hogy belekezdenek, ő is, a portugál is, de azt is, hogy nyolcszáznál legkésőbb behalnak, és akkor eljön az én időm”, mondta utóbb. Nos, a behalás már 650-nél elkezdődött, féltávnál már Viki simán másodikként haladt, és aztán egyre csak növelte a különbséget az üldözőivel szemben. Quadarella eközben az élen szelte a vizet a maga metronóm módján, Viki 6-7 másodperccel követte őt, és a különbség meg is maradt a végégig, ugyanakkor 16:02.15-ös bődületes egyéni csúccsal ünnepelte ezüstérmét.
Még a mixed gyorsváltóban voltunk érdekeltek a finálék közül, ám ezúttal maradt a 7. hely: Németh Nándor és Szabó Szebasztián két pörgősebb 48-at jött (48.28, 48.40), azaz a harmadik helyen adták át a váltót a lányoknak, ám aztán kiderült, ami a juniorok között elég volt Pádár Nikinek és Molnár Dórinak (54.2-5-ös idők), az itt, az 53-akat repesztő nagyágyúk között még kevés. Ugyanakkor Sós Csaba kapitány ragaszkodott ahhoz, hogy csakis így vérteződnek fel a lányok a kellő tapasztalattal, és az idősebb társak sem tudtak volna annyit, hogy esélyesek legyünk az éremre.
Hanem – a középdöntők kifejezetten jól sikerültek. Még Senánszky Petra 50 gyorsa is idetartozik, bár neki is sikerült kikötnie a 9. helyen, mint Németh Nándinak egy napja 200-on (hogy egy világverseny se múljon el enélkül), ám az olimpiai A-szintre gyúró Petrának ez fontos állomás lehet Párizs felé.
A kétszázas távokon viszont parádé zajlott. Kétszáz pillangón Milák Kristóf és Márton Ricsi tökéletesen jól ismert szituációban találta magát: egymás mellett úsztak, mint az elmúlt három évben a Duna Arénában minden egyes edzésen. Ez elsősorban Márton dicsérete, aki eljutott arra a szintre, hogy egy Eb-n délelőtt a harmadik idővel kvalifikál, aztán délután futammásodikként garantált helyet szerzett magának a fináléban, ahova végül 4-ikként jutott be. Az egyértelmű, hogy amikor majd csak egyszer kell leúsznia, minimum jó esélye lesz az éremre, mert nagyon egy szinten mozog a többiekkel, már persze Kristófot leszámítva, aki délelőtt egyedül úszott 1:55-ön belül, délután pedig bement 1:53 alá – miközben mindenki más továbbra is megragadt 1:55-ön, ennyit arról, mekkora izgalmas várhatóak kedd este az aranyérem kapcsán.
A srácok mindenesetre viharos jókedvvel vonultak végig a vegyeszónán, többek között elejtve, hogy külön taktikájuk volt, azt viszont nem fogják elmondani, mert meglehet, a döntőre is kifundálnak valami hasonlót.
Kétszáz vegyesen pedig Hosszú Katinka újfent megrázta magát kissé, és valamit felidézve a régi szép időkből, egy igen komoly hajrával megnyerte a második elődöntőt, a harmadik legjobb idővel jutott be – Sebestyén Dalma pedig épp elcsípte a 8. helyet, így nem kellett megennie a sapkáját (amit az ellenkező esetre ígért be a médiának).
Azaz lesz mit nézni kedd este is, plusz a 4×200 mixed gyorsváltóban is lehetnek esélyeink, annak fényében, hogy a fiúk arany-, a lányok pedig bronzérmesek lettek a nyitónapon külön-külön. Most csak össze kell gyúrni őket.