Megvan az első EB érem: Olasz Anna 2. lett 10 km-en

A nyíltvízi úszás délelőtti női 10 km-es versenye meghozta az első érmünket, méghozzá nem más szállította mint Olasz Anna, a 2016-os kazanyi világbajnokság ezüstérmese, akinek akkor a leghosszabb távon sikerült felérnie a dobogó második fokára, most egy izgalmas befutót követően egy karcsapással lemaradva a holland olimpia bajnok, Sharon van Rouwendaal mögött csapott célba másodikként. A férfi mezőnyben Rasovszky Kristóf bizonyult a legjobbnak a magyarok között, ami most az 5. helyre volt elég.

Az időjárás ma már kevésbé volt kegyes a versenyzőkhöz, mivel az esős idő miatt a lehűlt a levegő és a víz is hűsebb volt, mint tegnap de így is nagy csatákat hozott mind a férfi, mind a női 10 km. A lányoknál Rohács Réka 10.-ként ért célba, még Sömenek Onon Kata 13. lett.

A férfi mezőnyben Székelyi Dániel még a verseny közepén Rasót megelőzve felúszott az élbolyba, de végül a 11. helyen csapott célba, Gálicz Péter pedig a 17. helyet szerezte meg.

Versenyzői nyilatkozatok:

Férfiak

Rasovszky Kristóf (5. hely)

„Alapvetően ez is egy jó verseny volt, akárcsak a tegnapi, és nem is vagyok különösebben csalódott, mert jól ment az úszás. Csak megint azokból a helyezkedésekből, amelyekből korábban rendre jól jöttem ki, most rendre alulmaradtam, és ahelyett, hogy nyertem volna egy-két pozíciót, rendre veszítettem ugyanennyit. Így kerültem olyan helyzetbe, hogy már csak kapaszkodni lehetett, az éremért már nem tudtam csatázni. Közben többször úgy éreztem, hogy Floriannal el tudtunk volna menni a többiektől, ő viszont rendre pont akkor lassított és várta be a többieket, amikor meglódulhattunk volna, azaz hibáztam én is, ő is, ezt az edzője is megmondta, mert sokkal könnyebb versenyt csinálhattunk volna magunkat, ha kicsit bevállalósabban megyünk, mert sokkal nehezebb dolga lett volna Paltrinierinek, meg mindenki másnak. Az is érezhető, hogy az olaszok nagyon komolyan készültek a ruhás úszásra, mi ezt nem tartottuk olyan fontosnak, ez mindenképp tanulság – ez a ruha ugyanis azokat is jobban fenntartja a vizen, akik máskor az ötödik körben már kapkodják a levegőt, így jóval sűrűbb mezőnyben kellett nekivágni a hajrának. Ez most így sikerült, egy nyári világversenyen talán jóval csalódottabb lennék, de most nem vagyok az – májusban még több a hiba, még nem áll minden össze, ez korábban a világkupákon is így volt, a lényeg úgyis az, hogy az olimpián stimmeljen minden.”

Székelyi Dániel (11. hely)

„Amikor beugrottam, még az járt fejemben, hogy na ebből mi lesz – mert elég nehéz volt motivációt találni. Nem állítom, hogy a verseny kezdetére sikerült meglelni száz százalékosan, de miután az iram nem volt olyan nagy, és ez nekem kedvezett, belelkesültem. Éreztem, hogy be lehet állni az elejére, és akkor talán kikerülhető a verekedés, a végén pedig lesz, ami lesz. Azt persze jelen állapotomban, a betegség után nem gondoltam, hogy ott is tudok maradni az élbolyban, tudtam, hogy az olaszok, franciák még tartogatják a csúcssebességüket, de azért próbáltam rájuk tapadni – ennyire sikerült. A tegnap történtek után azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok, bár ötön még így is többet vártam magamtól, de a mai szerintem rendben volt.”

Gálicz Péter (17. hely)

„Jó versenyzés volt, én személy szerint a helyezésemmel is elégedett vagyok életem első felnőtt világversenyén. A végén még hajrázni is tudtam, ami pozitívum. Az tény, most kábé úgy érzem magam, mint akin átment a lajosmizsei gyors, mert a felnőtt mezőny nagyon kemény – alapvetően működött, hogy menjek a bolyban, aztán hajrázzal, de azért közben durván ment a daráló is, azaz sokat kell még gyakorolni, hogy akár már a júniusi világkupán is sokkal jobban menjen minden.”

Nők

Olasz Anna – ezüstérmes

„Hat évet vártam erre… De hát jó munkához idő kell. Nagyon furcsa belegondolni, hogy amióta nyíltvizen úszom, azaz 2011 óta, tíz kilométeren ez az első felnőtt érmem világversenyen. Ez tényleg hosszú szülés volt, az utolsó dobogó, azaz a kazanyi világbajnokság óta nagyon sok hullámvölgyem volt, ennek ellenére megmaradt az úszás szeretete. Mindig tudtam, hogy mire vagyok képes, csak a versenyen soha nem jött ki a lépés, mert nem hittem magamban, és így sohasem tudtam úgy teljesíteni, ami méltó volt az edzésmunkámhoz. Nagyon örülök, hogy most végre sikerült bevállalnom mindent, amit kellett. Ettől még, ha 2017-ben nem itthon rendezik a vébét, alighanem abbahagyom az úszást – aztán viszont belekerültem egy olyan mókuskerékbe, hogy edzettem, de a versenyeken rendre jöttek a csalódások, de ezt nem akartam elfogadni, és mentem tovább. Aztán a tavalyi évben valahogy sikerült megtisztulnom, megszabadulni a rossz gondolatoktól, azaz talán furcsán hangzik, de nekem szükségem volt erre a covidos időszakra. Most volt egy taktika, amit végig akartam csinálni – igaz, az nem volt része, hogy az elején az élre állok, de a lényeg, hogy bírtam, hittem végig. Amikor láttam, hogy Sharonra rá tudok, tudunk menni, az óriási lökést adott. Azt nem állítom, hogy az utolsó ezer méter nem telt rémesen lassan – igaz, az utolsó ötvenen azt is éreztem, hogy akármilyen közel vagyok, Sharont nem nagyon lehet megfogni, ő a medencében is klasszis, én meg pláne nem a sebességemről vagyok híres, de most nem akarok ezen gondolkodni, csak örülni ennek az éremnek!”

Rohács Réka (10. hely)

„A frissítések elcsúsztak sajnos, de ennek most így kellett lennie, mert ha az első két kör helyett a harmadik-negyedikben megyek ki, akkor kicsúszok az első bolyból. Megtanultam, hogy ruhás úszásban nem szabad ennyire hátul lenni, most már az kell gyakorolni, hogy az első két-három körben elöl menjek, és így a hajrát is előbbről lehet megindítani. Nem vagyok annyira csalódott, de tanulópénznek kiváló volt ez a verseny. Tanulság az olimpiai selejtezőre, hogy nagyon kell figyelni a megindulásokra, mivel a ruha miatt mindenki kicsit gyorsabb, még a lassabbakat is megemeli, így nagyobb bolyok alakulnak ki, ezért fontos, hogy végig koncentrálni kell.”

Sömenek Onon Kata (13. hely)

„Biztosan nincs erőnléti gond, fejben is erősnek érzem magam, viszont összetűzésbe keveredtem egy másik lánnyal, és ez mindkettőnket hátrányosan érintett. Ahelyett, hogy előre úsztunk volna, ő csak azzal foglalkozott, hogy kitoljon, így mindketten leszakadtunk az élbolyról, pont nem sokkal az utolsó kör előtt. Jónéhány hellyel is előrébb végezhettem volna, bánt, hogy nem sikerült, de most már előre kell nézni, huszonötön szeretnék jól teljesíteni.”