A Magyar Úszó Szövetség idei Tisztújító Közgyűlésén, szeptember 27-én került sor a 2020 évi Centenáriumi díjak átadására a Duna Aréna konferencia termében. A MÚSZ Elnöksége még 2011-ben élesztette újjá a MÚSZ Centenáriumi Díjat. A megújított MÚSZ Centenáriumi Díj célja, hogy elismerésben részesüljenek mindazok, akik tevékenyen részt vesznek a magyar úszó sport fejlődésében, sikereiben, valamint a sportág népszerűsítésében.
2020-ben a tagszervezetek jelölései alapján, a Magyar Úszó Szövetség három kiváló sportszakembernek, Bán Sándornak, Szlavitsek Tivadarnak és posztumusz id.Cseh Lászlónak ítélte oda a Centenáriumi díjat.
A díjat olyan sportemberek kaphatják, akik:
- pályafutásukat befejezték, akik tevékenységükkel továbbra is sokat tesznek az úszó sport sikeréért, fejlődéséért;
- sportvezetők, edzők, akik nélkül a versenyzők eredményes szereplése elképzelhetetlen;
- akik a hétköznapokban munkabírásukkal, kitartásukkal igyekeznek a magyar úszó sportot segíteni;
- sportág támogatói, akik anyagi hozzájárulásukkal lehetővé teszik a sikerek kivívását.
Díjazottainkról:
Id. Cseh László
Kortársai szerint nagyszerű úszó volt, egykori csapattársa, Gyarmati Andrea szerint „Roland Matthes szintű tehetség, csak a csillagok együttállása, a napi forma miatt végül nem jutott el a legnagyobb csúcsokra”. Való igaz, a kelet-német világklasszis mögött sokszor tűnt fel Cseh László neve másodikként az akkoriban először megjelenő világranglistán a hátúszó-számokban – ám a világbajnokságon végül az 1973-ban, Belgrádban elért 5. hely, Európa-bajnokságon pedig az 1970-es barcelonai 6. hely jelentette a legjobb egyéni eredményt. Részt vett az 1972-es müncheni olimpián, ahol nem kis részt vállalt abból, hogy a férfi vegyesváltó meglepetésre döntőbe került, ahol végül a 8. helyen zárt.
A magyar úszósport históriájába örökre beírta magát azzal, hogy a junior Európa-bajnokságokon ő az első magyar, aki aranyérmet szerzett: 1967-ben, Linköpingben 100m pillangón győzött. Hazai vizekben utóbbi távon egyeduralkodónak számított, 1968 és 1973 között zsinórban hatszor nyerte meg a magyar bajnoki címet – mindösszesen 13-szor állhatott itthon a dobogó tetején.
A fiatalabb generációk persze más emlékképeket őriznek róla: ő volt az apa, aki Cseh Laci karrierjének első felében gyakorlatilag mindenhova kísérte a fiát, még versenyek alatt is. Köpeny, törölköző, papucs, úszószemüveg – bármi, ami kell. Mindezt úgy, hogy soha, de tényleg soha nem szólt bele abba, amit az edzői kértek a fiától. Ha kérdezték, elmondta a véleményét, de mindig a háttérben maradt, és kizárólag arra koncentrált, hogy fantasztikus tehetséggel megáldott fia a lehető legzavartalanabbul készülhessen, versenyezhessen. Ha az volt a célja, hogy Laci érje el mindazt, ami neki nem adatott meg, akkor örömmel dőlhetett hátra: fia négy olimpiáról tért meg éremmel, világbajnoki címeket szerzett, míg a felnőtt Európa-bajnokságok valaha volt legeredményesebb férfiversenyzőjének számít 14 aranyérmével (plusz 19 rövidpályán) – nem magyar viszonylatban, hanem összességében.
Bán Sándor
Szakedző, nyugalmazott főiskolai docens.
2 éves korától szinte az egész napját az Orosháza melletti Gyopárosfürdő tavon töltötte, egészen 18 éves koráig, ahol első edzője, Nagy Saci bácsi testnevelői és családja örömére örökre megfertőzte a sport és az úszás szeretetével. 13 évesen még a tóban edzve vezette a korosztályos magyar ranglistát, de felismerve a lehetőségeit előbb Szegeden, majd Budapesten szerzett általános, aztán középiskolai testnevelői, végül úszó szakedzői diplomát. Munkáját kísérte a mostoha edzéskörülmény Hódmezővásárhelyre is, ahol a zöld vizű nyitott betonteknős uszodából olyan csapatot nevelt ki a Sydney olimpia évére, amely az országos éremtáblázaton a második, míg a pontversenyben harmadik helyezett zárt. Majd ebből a csapatból nőtt ki Risztov Éva, aki alig 15 évesen már kijutott első vásárhelyi saját nevelésű versenyzőként az olimpiára. Bán Sándor álma edzőként teljesült, hiszen ott lehetett az olimpián 2000-ben.
Ezután meghívást kapott Dél-Afrikába, ahol előbb egy helyi klub edzőjeként, majd munkája elismeréseként szövetségi edzőként dolgozott 2006-ig. Itthon, felhasználva nemzetközi tapasztalatait újra beállt úszósportba. 2013 óta a Dél-Alföldi régió vezetőjeként szervezi a MÚSZ Jövő Bajnokai utánpótlás nevelő programot.
Tanítványai közül legnagyobb örömére és büszkeségére, sokan sikeresen folytatják szerte az országban tanáruk megkezdett munkáját, mint például Gellért Gábor, Pass Ferenc és még sokan mások.
Szlavitsek Tivadar
1973. március 1-től a magyar egyetemes úszósport edzője, pedagógusa.
Edzői karrierjét az Újpesti Dózsánál kezdte 1973-ban, majd a Budapesti Vasutas Sport Club munkatársaként dolgozott, mint úszóedző. A BVSC után lett a Budapesti Honvéd Sportegyesület edzője. A BHSE nagy családjában több, mint 25 éve az úszó szakosztály példaértékű munkatársaként nap mint nap azért dolgozik, hogy minél több gyermek tanuljon meg úszni és kiváló eredményeket érjenek el a Budapesti Honvéd sportolójaként.
Szlavitsek Tivadar több, mint 45 éve dolgozik a magyar úszósportban, eddigi munkásságát olyan kiváló sportolók neve fémjelzi, mint Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok, Kovács Krisztina ifjúsági Európa-bajnok, valamint Debnár Tamás olimpikon.
Szlavitsek Tivadar kiemelten fontos szerepet tölt be a BHSE Úszó Szakosztályának éves nyári táboraiban, óvodai és iskolai úszás oktatásaiban. Évente több, mint 600 gyermek tanul meg úszni a BHSE berkein belül, amelyből oroszlánrészt vállal Tivadar edzőként és úszás oktatóként is.
