Hetedik lett az 50m gyors fináléjában Szabó Szebasztián – fél órával azután, hogy a legjobb idővel került a döntőbe 50 pillangón. Utóbbi kínálja hétfőn az utolsó esélyt élete első vb-érmére.
Szabó Szebasztián ugyebár nincs a legideálisabb állapotban a kazanyi rövidpályás Eb-t követő kéthetes karantén okán – ezen néhányszor már végigmentünk az elmúlt napokban. Ennek fényében legalábbis nem tűnt barátinak a vasárnap esti program, hiszen a két, esélyt nyújtó száma közül az 50 pillangó elődöntője és az 50 gyors fináléja fél órán belül volt esedékes.
További adalék, hogy ő volt az egyetlen, aki elődöntőzött pillangón, és aztán a gyors döntőjében is fellépett – holott amúgy ez a két szám párban szokott „járni” a sprinterek között. Az mindenesetre biztató, hogy pillén a legjobb idővel (22.11) kvalifikált, egy századdal a brazil Nicholas Santos előtt, akivel ugyebár november óta társbérletben birtokolják a világrekordot.
Ezután következett az 50 gyors fináléja, amelyben a rajtja ugyan minden eddiginél jobban sikerült (0.57), ám az úszósebessége nem idézte a „fénykort”, igaz, a kazanyi győztes idejével (20.72) is csupán ezüst jutott volna neki, miután a brit óriás, Ben Proud 20.45 alatt söpört a falig.
Ettől függetlenül eszébe sem jutott a duplázásra fogni azt, hogy ezúttal csupán 7. lett:
„Most mondjam azt, hogy a pille miatt sikerült így? Nem mondom, mert nem érzem úgy, le kellett úszni ezt is, azt is, és csak egy kicsit volt a fejemben a pillangó alatt, hogy még van egy ötven gyors. Igazából a 20.7, amivel Kazanyban nyertem, most talán nem volt bennem. A 20.45 biztos nem, amivel Proud nyert, de azt éreztem, hogy most minden kijött. Tudom, tegnap az elődöntőben 21.06-ot jöttem, ötven gyorson viszont az, hogy 20.9, 21 vagy 21.1, esetleg 21.2, nagyon-nagyon kevésen múlik. Most azt gondolom, a pillén nagyobb esélyem van, és ezt azért az idő is mutatta.”
