Ahogy azt várni lehetett, Milák Kristóf utcahosszal lett első a középdöntőkben is 200 pillangón, az pedig kifejezetten jó hír, hogy Kenderesi Tamás egy újabb őrült utolsó ötvennel szintén finalista, az 5. legjobb idővel. Úgy tűnt, Hosszú Katinka reménytelen helyzetbe került 200 vegyesen, hiszen csupán 5. lett a saját elődöntőjében, ám néhány perc múlva kiderült, a másik nyolcasból csupán ketten úsztak nála jobbat, így végül a 7. helyen kvalifikált, akárcsak 400 vegyesen.
Mondhatni, Milák Kristóf felkészült a csúcshódításra – miközben a többiek még az alaptáborban próbálják helyzetbe hozni magukat. Eddig egyetlen olyan szám sem akadt Tokióban, ahol ilyen üvöltő különbség lenne a nagy esélyes és a mezőny között – Milák annyira más kategória, hogy azt nehéz szavakkal visszaadni.
Az első középdöntőben a frászt kaptuk, mert Kenderesi Tamás jó szokásához híven az utolsó ötvenre gyűjtötte az erőt, addig fordult hetediknek (50-nél, 100-nál), 150-nél meg nyolcadiknak, hogy aztán repesszen egy 29.38-at – ilyenre senki sem volt képes a mezőnyben, még Milák sem –, amivel felpattant másodiknak a futamában (1:55.19), összesítésben pedig ötödikként kvalifikált.
Majd érkezett Kristóf, aki valóságos udvari pompával vonult be, integetett, vigyorgott, aztán felállt a rajtkőre – még onnan is integetett –, beugrott, az első százat végignyomta kényelmesen (ott már két másodperccel jobb volt mindenkinél), aztán a harmadikon megint otthagyta a többieket, és végül elegánsan hazatempózott, 1:52.22-nél állítva meg az órát. Hogy a brazil Leonardo de Deus van hozzá a legközelebb 1:54.97-tel, az egy dolog. Hanem ismét csak: ez minden idők 8. legjobb ideje, amivel Kristóf a 2010-ben kezdődött új textilkorszakban az összes világversenyt megnyerte volna, mindkét olimpiát, az összes vb-t és Eb-t – már persze 2019 előtt, mert ugye Kvangdzsuban világrekorddal, míg idén Budapesten a valaha volt második legjobb idővel győzött…
A másik számunkra érdekes középdöntő teljesen más ívet írt le – Hosszú Katinka ezúttal nem tudott 2:10 alá kerülni 200 vegyesen, mint hétfőn este az előfutamban, és miután 5-ikként zárt egy zavarbaejtően gyenge mellúszás után (2:10.22), már-már eltemettük, hogy odaérhet a fináléba. Csakhogy a reggeli úszások során elég sok minden megtörtént már, most konkrétan a második elődöntőben csupán ketten úsztak nála jobbat, így végül a 7. idővel mégiscsak bekerült a döntőbe. Ugyanez történt 400 vegyesen is, azaz szerda reggel ismét az 1-es pályán úszik; meglehetős változás az előző nyolc esztendőhöz képest, amikor a finálékra rendre utolsóként jött ki a bemutatásnál a 4-es pályára. Ám most – feltéve, ha nem indul a 200 pillangó előfutamában – komolyabban rápihenhet a fináléra.
Nyilatkozatok
Milák Kristóf
„Azért ez kicsit fájt… Nem szokott, de nem aludtam annyira jól, és azt éreztem, hogy százötven után azért picit elkezdett csípni. Az idő nem rossz, őszintén szólva erősen lamentáltam idefelé jövet, hogy megint legyen csak egy sima, nyugis úszás, vagy fogjam meg egy picit, és végül az utóbbi mellett döntöttem. Én holnap tényleg olyan idővel akarok nyerni, ami nyomot hagy, és ahhoz nem ártott, ha már most elkezdem picit pörgetni magam, jobban megnyomni az első százat, aztán rátenni valamennyit a harmadik hosszon. Azt éreztem, hogy a negyedik most kissé csikorgott, viszont így pontosan tudom, mire kell holnap még jobban odafigyelnem.”
Kenderesi Tamás
„Ezt akartam csinálni, jönni egy nagyon komoly utolsó ötvenet, igaz, legalább egy másodperccel jobb idővel. Ám amitől féltem, az bekövetkezett, iszonyú gyötrelmes volt négy óra alvás után felkelni. Sajnos, korábban nem tudtam elaludni, mert én úgy vagyok bekötve, hogy este még végig kell vennem magamban az úszásomat. Reggel, vagy inkább hajnalban, pedig pont akkor jött az ébresztő, amikor még visszazuhantam volna – szóval innen kellett felpörögni, és most ez ennyire sikerült. Biztos vagyok benne, hogy holnap jobb lesz, mert most még helyrealhatom magam délután, nyugodt lesz az éjszaka is, aztán következhet a döntő. Nagyjából tudjuk, hogy kik a foghatóak a mezőnyből, ennek megfelelően alakítom majd a taktikát, de ne várjatok sokkal kevesebb izgalmat, ugyanígy a végén fogok jönni, mint ma is.”