Rasó: végre a hazai győzelem is kipipálva!

Rasovszky Kristóf már eddig is gazdag pályafutása során volt junior világ- és Európa-bajnok, nyert öt Világkupa-futamot, szerzett érmeket, kétszer győzelmi rekorddal söpörte be az Európa-kupa összetett címét, tavaly egyedülálló módon három egyéni számban három érmet szerzett a glasgow-i Európa-bajnokságon – egyvalami azonban hiányzott a palettáról: hogy dobogóra álljon Balatonfüreden. Egészen szombat délig.

Ráadásul Balatonfüred nem csupán a szó sportszakmai értelmében hazai pálya Kristófnak: ez sokkal inkább házi pálya, hiszen veszprémiként a Balatoni Úszó Klub versenyzője, az idő jelentős részében a füredi helyszíntől nem messze a fűzfői uszodában tréningezik – mégis, 2015 óta az 5. hely volt a maximum.

Az idén azonban úgy ment neki a szezonnak, hogy persze az évad főviadala a gwangjui világbajnokság – ott is az olimpiai kvalifikációs 10km-es táv –, ám az éremnek mindenképp össze kell jönnie Füreden. Ennek megfelelően kihagyta a múlt heti setubali viadalt, holott ő ott a címvédő, ám a tavalyi győzelemnek nagy ára volt. A vízben – sokadmagával egyetemben – bekapott valami fertőzést, így egy éve ilyenkor ugyan végigúszta a távot Füreden, ám esélye sem volt, hogy az élmezőnyben végezzen, ehelyett infúzióra kötve végezte, annyira kifacsarta a verseny. Sőt, ha nem élvez védettséget, még a glasgow-i helye is veszélybe került volna a válogatottban, hiszen a Világkupa keretében leúszott, válogatónak is számító magyar bajnokságon nem tudott az első két helyen egyikén végezni.

Mondjuk a setubali futamon erősen nyomot hagyott a tavalyi incidens, a korábban megszokotthoz képest negyedannyian vettek részt, a klasszisok Ana Marcela Cunha kivételével messzire elkerülték, senki nem akart kockáztatni (a FINA sem: már kint érdeklődtek a magyar csapatnál, nem szeretnénk-e megrendezni a jövő évi olimpiai selejtezőt, amit a 2008 óta mindig Setubalban bonyolítottak le, de a portugálokba vetett bizalom súlyosan megingott).

Ehelyett mindenki Balatonfüreden landolt, 30 ország több mint száz úszója vágott neki a 10km-nek, köztük Rasó, teljesen újracsomagolva: vadonatúj Arena-felszerelés – a kantáros egésztestes még ebben is a melegben is jó szolgálatot tesz, elképesztően áramvonalasít –, plusz még egy vadonatúj bajusz is érkezett az orra alá, ami elsőre és másodikra is rém feltűnő volt, de mint a helyiek elárulták, ez még gyenge utánzatnak is kevés ahhoz képest, amit az édesapja és a nagyapja visel büszkén.

A verseny aztán pontosan úgy alakult, ahogy Kristóf eltervezte – jó szokásához híven az első kilométert követően elindult, mert egyrészt bírja, másrészt így garantáltan nem ragad bele a mezőnyben zajló bunyókba. Ugyan a harmadik körben egy ideig átadta a vezetést másnak, ám ez csupán a szokásos erőgyűjtés volt, hamarosan ismét az élre vágott, majd faképnél hagyta a többieket. Természetesen egyedül az olimpiai, világ és Európa-bajnok Ferry Weertman nagy megindulása még hordozhatott volna némi veszélyt magában, ám az utolsó 2.5 kilométernek a 14. helyről nekivágó holland jóbarát a köztük lévő 12 másodpercnek csupán a felét tudta ledolgozni ezúttal. Pontosabban: Kristóf túl gyors volt az első 7500-on, avagy Weertman utólag bevallotta, egyértelmű, ha ennyire elengedi, akkor esélye sincs megfogni. „Szerintem jól jöttem a végén, de túl későn hámoztam át magam a mezőnyön, és mire kibukkantam, Kristóf már nagyon elment” – mondta Ferry, aki mindazonáltal egyetlen rossz élményként a dobogón újításként bevezetett pezsgőfürdőt említette. „Nincs vele baj amúgy, csak Kristófnak sikerült kapásból a szemembe spriccelnie” – közölte vigyorogva az ezüstérmes.

Merthogy Rasó az ilyen szintű versenyeken igencsak szokatlan, 6.5 másodperces különbséggel húzta be az aranyérmet – még emlékszünk, a szerencsétlen glasgow-i benyúlásnál 0.04 másodperc döntött Weertman javára –, s szabadult meg a tehertől, hogy itthon nem tud győzni.

„Ma gyakorlatilag minden úgy történt, ahogyan elterveztem, az elején kicsit lassan akartam kezdeni, és utána előrementem. Valamiért ezt követően a többiek csak mögém jöttek, de ez inkább nekem kedvezett, hiszen a saját taktikám mégiscsak rám van szabva, ha ők ehhez akarnak idomulni, akkor aligha van esélyük, függetlenül attól, hogy azért nagyon kemény verseny volt, mert eléggé meleg volt a víz és a kinti hőmérséklet is.”

Rasó elmondta, hogy gyakorlatilag egy három hetes magaslati edzőtáborból érkezett a versenyre. „Azért elég szép kilométermennyiséget pakoltunk belém, és érződött, hogy az erő velem van” – vigyorgott, majd arra a kérdésre, hogy mit takar a szép mennyiség, közölte: „hát, benéztünk a heti száz kilométeres adagba. Mindhárom héten.”

Végül közölte azt is, esze ágában sincs megszabadulni a világbajnokságig a bajuszától. „Szerencsét hozott, azaz marad. Sőt, hozzá sem akarok nyúlni. Nyugi, nem fog nagyon megnőni, kábé ugyanekkora lesz egy hónap múlva is, örülök, hogy ennyi összejött eddig.”

A gwangjui világbajnokság kapcsán annyit mondott, 10km-en egyértelműen az olimpiai kvalfikáció az elsődleges – azaz a legjobb tízbe kell kerülnie –, „aztán ott lesz még az 5km és a 25km, azon ugyanúgy az érem a cél, mint Glasgow-ban. Sőt, az idén bevállalom a váltót is, kemény lesz ezt leúszni egy hét alatt, de azt gondolom, csak még jobb formába kerülök addig.”

Ami a többieket illeti, a Világkupa keretében megrendezett magyar bajnoki futamban némi meglepetésre a fiatalok remekeltek, hiszen Galicz Péter lett az ezüstérmes, míg Huszti Dávidnak a bronz jutott – a 7500-nál még az egész mezőnyben harmadikként forduló Székelyi Dániel az utolsó kilométeren visszaesett, Galiczék a 20. hely környékéről jöttek fel, míg Dani a 6. helyről került egyre hátrébb. ( Mivel a Magyar Bajnokságban külön díjazták az ifik és a felnőttek között is az első hármat, így a felnőtt bajnokságban dobogósok a férfi mezőnyben: Rasovszky Kristóf, Székelyi Dániel, Papp Márk, az ifiknél pedig Gálicz Péter, Huszti Dávid, Fábián Milán a sorrend.)

A hölgyeknél a vb-re kvalifikált versenyzők közül Rohács Réka remekelt, olyannyira, hogy még a pénzdíjat (650 dollárt) érő 8. helyet is sikerült megcsípnie (egyetlen tizeddel a japán Niikura előtt). A magyarok között Olasz Anna követte őt, aki 14. lett magán a Vk-n, míg Novoszáth Melinda lett a bronzérmes. (Mivel a Magyar Bajnokságban külön díjazták az ifik és a felnőttek között is az első hármat, így a felnőtt bajnokságban dobogósok a női mezőnyben: Olasz Anna, Novoszáth Melinda, Sömenek Onon Kata, az ifiknél pedig Rohács Réka, Vass Luca, Juhász Janka)

A hölgyek versenyét, akárcsak 2015-ben és tavaly a brazil Ana Marcela Cunha nyerte, aki óriási finisben, négy tizedmásodperccel előzte meg az olasz Arianna Bridit. Cunha ezzel még inkább megerősítette vezető helyét az összetettben, annál is inkább, mert az eddigi négy futamban három első és egy második helyet szerzett.

Ennek ürügyén mindenképp mondjuk el, hogy a férfiaknál Rasovszky Kristóf áll az élen, hiszen ő az egyetlen, aki az idény négy állomásán háromszor állt a dobogón: Dohában ezüst-, Seychelles-ben bronzérmes volt, most pedig jött az arany. Abban pedig minimum bízhatunk, hogy a magyar Himnuszt nem a füredi kikötőben hallottuk az idén utoljára.

Világkupa

Férfiak